Egy halhatatlant hegylakót élve eltemettek. Aztán a fadzsekijéből (fakoporsójából) nagy nehezen kikaparta magát, de ráhullott a föld, nem kapott levegőt, megfulladt. Aztán újra feléledt, ásott egy kicsit, majd ujra konyec. És így tartott addig, míg ki nem ásta magát, és bosszút nem állt azon maradéktalanul, aki ezt tette vele...
Eme taoista mese bölcselete pediglen az, hogy annyiszor meghalt a föld alatt, hogy már tökre megszokta. Amint túljutott a halál, jajj csak egyszer halok meg, milyen lesz, fáj? kérdéskörén, nem kezdte el élvezni, nem hagyta abba az ásást...
Tehát a halál pillanata az nem hasonlít a dugásra:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése